Nagyváradi blogja

A Vasile Alesandri utcát nagyon sokáig Zöldfa utcának hívták Nagyváradon.Nem hosszú az utca,de sok nevezetes háza és épülete volt.Számomra az egyik történet,melyet nagyapám mesélt el mélyem megmaradt az emlékezetemben.Leírom,mert lehet többen hasznát vehetik az életben ...

Az iskolában hadilábon álltam a matematikával, a szépírással és a román nyelv tudással.Nagyapám egyszer elmesélte a saját történetét,melynek nagy hasznát vettem.Mi volt a történet? Nagyapám 1901-ben született.Elvégezte a kötelező hat osztályt.Dédnagyapám szerint Albertnek,mert ez volt nagyapám keresztneve , a legjobb ha mesterséget tanul.Beadta inasnak egy asztalos mesterhez,mert szerinte bútorra,székre,asztalra szükség lesz mindenkor.Ez igaz és helyes meglátása volt dédnagyapámnak.A legnagyobb probléma Albert volt,akinek nem tetszett az asztalos mesterség,mert minden nap tele volt porral.Próbálta megmagyarázni miért nem tetszik ez a  mesterség , de eredmény nélkül.Végül fellázadt és egy nap azt mondta az apjának,hogy többet nem teszi be a lábát egyetlen asztalos műhelybe.Dédnagyapámnak nem tetszett ,de végül engedett.Nagyapámat a Zöldfa utca egyik legelőkelőbb borbélyához adta inasnak.

A borbély mesterség egy kicsit jobban tetszett Albertnek.Úri ember volt,mert tisztán lépett be és ki a műhelyből.Albert nagyon tanulékony volt és gyorsan elsajátította a mesterséget.Mi nem tetszett?A tulajdonos félóránként a szembe levő étterembe küldte egy száll cigarettáért.Nem nagyon tetszett Albertnek,de kibírta.Az egyik előnye az volt az inasságának ,hogy elég jó borbély lett belőle.

Albertnek meg kellett tanulni alkalmazkodni az emberekhez,melynek nagy hasznát vette az életben.Megtanulta a román nyelvet.Mi volt a haszna belőle?Nagyvárad 1920-ban Romániához tartozott.Nagyapámat behívták katonának.Óriási "szerencséje " lett ,mert a borbély beteg lett.Kerestek egy másik borbélyt. Nagyapám jelentkezett és a tisztek megelégedésére jól dolgozott.Nagy előnye lett a román nyelv ismerete . A tisztekkel jól tudott kommunikálni. A borbély meggyógyult,de nagyapám az egyik tisztnek lett a szolgálja.Miért? Mert fényesre pucolta a tiszt csizmáját és bakancsát.Többször volt nagyapám fordító is a katonaságnál,mert nagyon sok magyar katona nem tudott románul.Albert sokat mosolygott azokon a katonákon akik aplikáción vagy jobban kifejezve kiképzésen voltak.Nagyapám az ablakon keresztül nézte őket ...

A katonaságból hazajött nagyapám és mivel jó volt matematikából,akkor számtannak hívták, sőt szépen írt és így egy nagyon jó polgári foglalkozása lett .Később amikor koncentrálás volt,mely azt jelentette hogy munkaszolgálatosként kellett dolgozni a katonaság kötelekében , nagyapám mint raktárnok dolgozott Beszarábiában.Nagy hasznát vette a tudományának,mert szépem nyírta meg az elvtársakat .A matematikát ismerve többször alkalmazták az elvtársak,mert köztük sok volt az analfabéta ,akiket ki kellett segíteni.A pártba nem lépett be soha,mert már öreg volt és inkább nyugdíjba ment.

Nagyapám elbeszélésből azt a tanulságot vontam le,hogy jó lesz ha igyekszek és megtanulom jobban a román nyelvet és a matematikát.Komoly erőfeszítést tettem szépírás javításáért,melynek meg volt a gyümölcse.Nagyapám csak elmesélte a történetét,melynek a hatását még ma is viselem.1985-ben halt meg.Nem teljesült egy álma,mert nem látta a Fáklya utolsó oldalán a kondukátort és a feleségét ...

Sokszor eszembe jut ez a történet amikor a Zöldfa utcán és a környékén sétálok.Sajnos  minden részletet nem tudok leírni,mert az 1960-as években hallottam ,de javamra fordítottam a tanulságot.Ma amikor létfontosságú lett a nyelv és  a szakmai tudás,bizony tanulni és alkalmazkodni kell.Ezt legjobban azok a váradiak tudják akik messze Váradtól más hazában élnek ...

Az egyik fotó mely az egykori Zöldfa utcáról készült jól szemlélteti az 1900-es éveket ...

Fotó forrása : Többarcú Nagyvárad Facebook oldal

A Zöldfa utcáról többet olvashat a egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n és a oradea.travel-n.

A Nagyváradi Atlétikai Club rövid története

Papp László jegyzeteiből kivonatolta Kató Lenke

A NAC 1910-ben alakult, majd kérte felvételét a labdarúgó szövetségbe. A klub komoly riválisokra talált a többi nagyváradi egyesületben, ez a konkurálás azonban nagyban elősegítette Nagyvárad labdarúgásának fejlődését.
1930-ban három kiváló futballista érkezett a NAC-ba: Kocsis Elemér Szalontáról, Glancman Ede Marosvásárhelyről, és a tizennyolc éves Bodola Gyula Brassóból. A NAC vezetője ekkor Krüger Károly volt.

Erről az időszakról Klein Sándor főtitkár a következő leírást adja: „A NAC 24 éves múltjának legragyogóbb, legtündöklőbb fejezete ez, amely fejezet akkor kezdődött, amikor a NAC lement Bukarestbe megverni az akkori országos bajnokot, a nagy formában levő és nagy játékerőt képviselő Juventust. Az ONEF pályán volt a mérkőzés, és a csapat oly meggyőző, mindent elsöprő, kulturált játékkal kényszerítette térdre ellenfelét, hogy a francia-román rögbijátékra összegyűlt mintegy 10000 főnyi közönség leírhatatlan lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Románia a váradi zöld-fehérek által mutatott játék révén bekerült a közép-európai futballozni tudó országok közé. A NAC levitte a közép-európai stílust Bukarestbe. Megmutatta, hogy kell futballozni, s ezzel új korszakot nyitott Románia futballcsapatának fejlődésében.”
Tehát Bukarestet lázba hozta az a futballcsapat, amelyet Popper Ernő, Grünstein Gyula, Glükk Miklós, Eilender Edem, Hollós Pali, Staug Gyula, Löveinstein Rezső, Dr. Freiberger Sándor, és nem utolsó sorban Krüger kovácsolt össze innen-onnan, mondhatni a semmiből, a Palace kávéház márványasztalánál. A NAC nemcsak hogy derekasan megállta a helyét, hanem máról holnapra az ország egyik legjobb együttesévé vált.
1931. október 4-e fordulópont volt a klub történetében. A közép-európai kupáért folyó küzdelemben a román válogatott kikapott Budapesten a magyar amatőr válogatottól 4 : 0-ra. Bűnbakot kerestek, és megtalálták. Nem kell többet kisebbségi játékos! – zúgott végig az egész országon a bukaresti soviniszta román lapok jelszava. Ez a jelszó minden mérkőzés előtt, újból és újból visszatérő refrén lett. Valóban sok kisebbségi játékos volt a válogatottban: Cinczer, Vogel, Steinbach, Eisenbeiser, Kovács, Grancman, Bodola, Kocsis, és csak három román, de valószínűleg azért, mert a bukaresti válogatott-bizottság ezt az összeállítást találta jónak.
1935-ben újabb játékosokkal színesedett a NAC csapata: Sárvári és Feuerstein a váradi Törekvésből, míg Chiroi Bukarestből igazolt át.

1936-37-ben a NAC vezetője, Philippe Justin az addig állandóan felfelé ívelő és megerősödött NAC rossz anyagi helyzete miatt előbb Bodolától, majd fokozatosan a többi klasszis labdarugótól is megvált. Bodolát követően elment Dávid, Juhász, Kocsis, Kovács és Sárvári is.
Az erősen meggyengült NAC kiesett az első osztályból.
1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Ennek következményeként az 1930-as évek végén Váradról elszármazott játékosok mindegyike visszatért, így Bodola, Juhász, Kovács I. és Kovács II.
1944-ben a NAC 49 ponttal, 78:36-os gólaránnyal, 13 pont különbséggel a 36 pontos Ferencváros előtt megnyerte a Magyar Nemzeti Bajnokságot. Hatalmas fegyvertény volt ez, sem előtte, sem utána ilyen arányban vidéki csapat Magyarországon nem nyert bajnokságot.
Sajnos azonban 34 évnyi ragyogó pályafutás után a NAC feloszlott.
A háború Nagyvárad sporttársadalmát is fájdalmasan befolyásolta, és nagyon sok ember pályafutásának vetett véget, mérhetetlen elkeseredést és gyászt hagyva maga mögött. De mint minden emberi csapást, ezt is ki kellett heverni és reménykedve újraindulni. Persze akkor még senki nem sejtette, hogy a szenvedésnek és megpróbáltatásoknak nincs vége, és a váradiaknak az elkövetkezendő esztendőkben mi mindent kell még eltűrniük. Ma már tiszta fejjel és nyugodtan emlékezhetünk ezekre az eseményekre, remélve azt, hogy az elkövetkezendő évtizedekben nem lesz hasonlóban részünk.
A háború utáni ICO és annak története napjainkig

A háború elmúltával egy új korszak vette kezdetét Nagyvárad sportéletében.
Ez az új korszak az élet minden területére rányomta a bélyegét. Véget ért egy évszázadokon keresztül megszokott és elfogadott társadalmi rend, megváltoztak a tulajdonviszonyok, új értékrendek jöttek létre, amelyek gyökerestől megváltoztatták az élet értelmét, annak tartalmát és minőségét, az egyének szabadságát, fontosságát és társadalomban betöltött szerepét.
Nagyváradon a háború után az emberek számba vették veszteségeiket, melyek nagyon sok családban pótolhatatlanok voltak, majd újraindult az élet. Természetesen a fiatalság volt az, amelyik nagyon hamar mozgásba lendült. A gyerekek kopott ruhájukban, egyetlen cipőjükben rúgták a labdát, nem törődve azzal, hogy másnap nem lesz mit felvenni.
Egy olyan, minden tekintetben nagy csapatnak, mint a NAC, követői is voltak, ennél fogva a NAC utánpótlásgárdája nagyon sok fiatal, tehetséges, később válogatott játékossal volt tele, úgy mint Bodó, Serfőző, Bakuc, Barta Károly, Tóth Sándor és mások.
Nagyvárad labdarúgó közönsége, amely el volt kényeztetve a NAC tündöklő játékától, ezt a fiatal csapatot is pártolta, belátván, hogy a veszteségek – játékos egyéniségek szempontjából – elkerülhetetlenek voltak. De azért az a csapat, ahol Spielmann játszott a csatársorban és Juhász a védelemben, mellettük tehetséges fiatal játékosokkal, időnként ragyogó teljesítményt nyújtott. Lehetett arra számítani, hogy idővel ezek a fiatal sportolók beérnek, és a csapat teljesítménye újra megközelíti a NAC színvonalát.
1948-49-es bajnokságban beteljesült az a vágy, hogy Várad sporttörténetében másodízben országos bajnokságot nyerjen a futballcsapat.
Ebben a bajnokságban már egy harmonikusan kialakult gárda játszott, ahol a korosztályok és a posztok egymást kiegészítve tökéletes csapatjátékot eredményeztek. A csapat a bajnokságot öt pont előnnyel nyerte meg úgy, hogy a váradi ICO gárdája már a döntő előtt három mérkőzéssel román bajnok lett.
A csatársorban kiemelkedő játékosok játszottak: Kovács II., Spielmann és Váczi, akik országos szinten is a legjobb csatárjátékosok voltak. Ennek ellenére a csapat legkiemelkedőbb része a fedezet-sor volt, amelyet a később legendássá vált Bodó–Zilahi–Serfőző hármas alkotott. A kapus Vécsei és Dávid Mircea volt, akik egymással versengve csodálatosabbnál csodálatosabb teljesítményt produkáltak.
A sikerek ellenére, helytelen vezetési módszerek alkalmazása következtében a váradi csapat mégis lassan elindult a hanyatlás útján.
Az 1950-es bajnokság még egy utolsó fellángolása volt az ICO-nak, ekkor tért vissza Serfőző a CCA-tól, Kiss Gyuszi a kolozsvári hadseregtől, mindketten jelentős javulást hozva a csapat játékába.
1953-ban Váczi és Serfőző, két meghatározó képességű futballista megsokallta a váradi pénztelenséget, a be nem tartott ígéreteket, és a helyi futballszurkolók nagy szomorúságára Aradra távozott.
Az 1954-es bajnokság utolsó mérkőzésére egy hatalmas botrány nyomta rá bélyegét. A bukaresti CFR ellen játszott a csapat, a meccs tétje a Bukarest vagy a Hunyad „A” divízióban való bennmaradása volt. Mindkét csapat az akkori idők pénzügyi viszonyaihoz képest jelentős összeget ajánlott fel az ICO játékosainak, hogy számukra kedvező eredmény szülessen. Természetesen az ICO becsületesen védte az esélyeit, 3 : 2-re megverte a bukaresti CFR-t, és így az kiesett, a Hunyad pedig bennmaradt. A vesztegetés híre a rendőrség tudomására jutott, a pénzt lefoglalták és jelentették az esetet a bukaresti szövetségnek.
A szövetség mérlegelte a dolgokat, és szubjektív bírálattal volt akit hat hónapra, volt akit örökre eltiltottak a játéktól. Ez az állásfoglalás is jó példázza az akkor uralkodó párt-direktívák által megszabott döntéshozatalt: egy csapat játékosait különböző időkre eltiltották, pusztán azért, mert megnyertek egy-egy mérkőzést.
Az 1955-ös bajnokságot az ICO a „B” ligában folytatta. Ez az év nagyon jól sikerült: Váczi Gyuri visszajött Aradról, mivel jobban szerette Váradot.
Az 1956-os bajnokságban a csapat megnyerte a román kupát, ami hatalmas sporteredmény volt.
Ellentétben a várakozásokkal, az 1989-es rendszerváltás után a futballsport újabb kisajátítása történt. A sportág irányítása és vezetése gátlástalan teret engedett magánérdekek és kétes üzleti koncepciók véghezvitelére.
Nagyvárad futballsportjának minőségi fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükséges egy olyan típusú magán sportegyesület, mint a régi NAC-é volt, amely elhivatott és pozitív értelemben vett lokálpatriotizmussal segíti a csapatot, és igyekszik jó eredményeket elérni a helyi közösség dicsőségére és szórakoztatására.

Forrás : http://nagyidokfocija.com/nac 

2010. november 9-én Nagyváradon szobrot avattak a klub alapításának századik évfordulóján. A szobor a Brăteanu-parkban (korábban Bunyitay-liget) áll, ahol 1910. július 31-én első hivatalos mérkőzését játszotta a Nagyváradi AC a Kolozsvári VSC ellen. A két labdarúgót ábrázoló bronzszobor a marosvásárhelyi Deák Árpád alkotása.

Az egyesület nevei # 

A klub fennállása során több alkalommal is nevet változtatott. Ezek a következők voltak:

• 1910 – 1945 : Nagyváradi Atlétikai Club (NAC), románul: Clubul Atletic Oradea (CAO)
• 1945 – 1948 : Clubul Sportiv Libertatea Oradea, magyarul: Nagyváradi Szabadság SC
• 1948 – 1951 : Întreprinderea Comunala Oradea (ICO)
• 1951 – 1958 : Progresul Oradea, magyarul: Nagyváradi Haladás
• 1958 – 1961 : Clubul Sportiv Oradea
• 1961 – 1963 : Crișana Oradea

Román élvonalbeli bajnoki szereplések 

Az 1920-as években Romániában kerületi bajnokságok voltak, és ezek győztesei kiesés rendszerben döntötték el a bajnokság sorsát. 1923–24-ben és a rákövetkező idényben a Nagyvárad kerületi bajnok lett. Először a döntőig is eljutott, de vereséget szenvedett, a következő idényben a negyeddöntőben búcsúzott. 1932–33-tól, két szezon keresztül két csoportos volt a bajnokság és a két győztes játszotta a döntőt a bajnoki címért. Ebben az időszakban a Nagyvárad csoportjában a 2., majd a 3. lett. 1934–35-től, három idényen át a bajnokság országos volt. A Nagyvárad rögtön az első idényben ezüstérmes lett, utána 4., majd 6. Az 1937–38-as idénytől ismét kétcsoportos volt a bajnokság. A váradi csapat csoportjában a 7. helyen végzett és kiesett az első osztályból. Ezt követően két idényt a másodosztályban szerepelt, majd 1940-ben Nagyvárad ismét Magyarország része lett és a magyar élvonalban szerepelt a csapat. 1945-ben, a második világháború után a nagyváradi csapat a román bajnokságban szerepelt. 1948–49-ban bajnok lett, 1951-ben bronzérmes. Először 1954-ben esett ki az élvonalból, majd még kétszer és 1963-ban megszüntették a klubot.

• Román labdarúgó-bajnokság
  • bajnok (1): 1948–49
  • ezüstérmes (2): 1923–24, 1934–35
  • bronzérmes (1): 1951

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1923–24	2. hely	1924–25	5-8. hely	1932–33*	3-4. hely	1933–34*	5-6. hely
1934–35	2. hely	1935–36	4. hely	1936–37	6. hely	1937–38*	13-14. hely

*A bajnokságot két csoportban rendezték meg.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1946–47	8. hely	1947–48	6. hely	1948–49	BAJNOK	1950	7. hely
1951	3. hely	1952	6. hely	1953	11. hely	1954	14. hely
1956	8. hely	1957–58	12. hely	1962–63	13. hely

Magyar élvonalbeli bajnoki szereplések 

1940-ben, a II. bécsi döntést követően Észak-Erdély ismét Magyarország része lett. A Nagyváradi AC 1941-ben Erdély bajnoka lett és így a következő idénytől az élvonalban szerepelhetett. Először ötödök, majd ezüstérmes lett. Az 1943–44-es idényben, vidéki csapatként először megnyerte a magyar bajnokságot. A következő idény félbeszakadt a második világháború harcai miatt, majd Nagyvárad ismét Romániához került.

• Magyar labdarúgó-bajnokság
  • bajnok (1): 1943–44
  • ezüstérmes (1): 1942–43

Idény	helyezés	Idény	helyezés	Idény	helyezés
1941–42	5. hely	1942–43	2. hely	1943–44	BAJNOK

Szereplések a román labdarúgókupában 

A klub összesen kétszer szerepelt a román labdarúgókupa döntőjében. 1955-ben elvesztette, majd a következő évben megnyerte a kupát.

• Román labdarúgókupa (Cupa României)
  • kupagyőztes (1): 1956
  • ezüstérmes (1): 1955

Ismertebb játékosok 

Bartha Károly Berkessy Elemér Bodó György Bodola Gyula Vasile Chirou Czinczér István Mircea David

Deményi Rudolf Glanzmann Ede Juhász Gusztáv Kocsis Elemér Kovács János Kovács Miklós Lóránt Gyula

Mészáros Ferenc Pecsovszky József Rónay Ferenc Spielmann Ferenc Szegedi Miklós Tóth Mátyás Váczi György

A Nagyváradi AC gólkirályai az élvonalban # 

Román élvonal

• 1948–49: Váczi György 24 gól
• 1951: Váczi György 23 gól

A klub edzői 

Remmer Lajos 1932–? Rónay Ferenc 1936–37 Rónay Ferenc 1940–44 Sonnenwirth Zsigmond 1945

Barátky Gyula 1946–47 Kovács Miklós 1948–50 Juhász Gusztáv 1950–52 Nagy Géza 1952

Barátky Gyula 1953–54 Fuszek Kamill 1956 Rónay Ferenc 1962–63

A dicső múltra emlékeznek Nagyváradon (Fotó: erdon.ro)
KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG KÉPGALÉRIÁNKAT!

                                       Forrás : http://www.nemzetisport.hu/

Csapatkép a fénykorból – nehéz évek jöttek (Fotók: NS-archív)

Forrás : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro

Az első írásos feljegyzésekben Varadinum néven említett város alapítási évének a kutatás 1083-at tekinti; Szent László hamvait 1096-ban a már felépült püspöki székesegyházba hozták. Középkori történetének emlékét a Váradi Regestrum, a káptalan jelenlétében lefolytatott peres ügyek és istenítéletek 1217-35 közötti évekből fennmaradt jegyzőkönyve és a tatárjárást megörökítő Rogerius Siralmas éneke (1244) őrzi.

14-17. század

A püspöki székhelyű város a 14. század második felében válik a magyar reneszánsz jelentős központjává. Irodalmi hírnevét Vitéz János püspök (1445-65) udvarának humanista köre alapozta meg, aki gazdag könyvtárat rendezett be, külföldi tudósokat és művészeket gyűjtött maga köré. Udvarában nevelkedett unokaöccse, Csezmiczei János (Janus Pannonius) is, aki váradi időzését Búcsú Váradtól c. latin nyelvű elégiájában örökítette meg. Vitéz János buzdítására készítette el Pauerbach György bécsi egyetemi tanár a nap- és holdfogyatkozásokat feltüntető "váradi tabellák"-at. Udvarának humanista szelleme utódaiban is tovább élt. Közülük Filipecz-Pruisz János püspök (1476-90) szintén pártolója volt a tudományoknak és a művészeteknek. Nyomdát alapított; neki tulajdonítják Thuróczi János krónikájának azt az utánnyomását, amelyet Rogerius Siralmas énekével toldott meg (1488). Váradi püspök volt Martinuzzi (Fráter) György is, aki megtalálta és Heltai Gáspár nyomdájában kiadta (1550) a Váradi regestrumot, a középkori magyar jogtörténet e fontos dokumentumát. Váradhoz egyébként két fontos törvénygyűjtemény is fűződik: az Ilosvay kanonok által megmentett és Ilosvay kanonok által kiadott magyar törvények gyűjteménye (Nagyszombat, 1584) és az Erdélyi Fejedelemség törvénykönyve (Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum. 1540-1653).
Várad a középkortól fogva jelentős iskolaközpont is volt. Káptalani iskolájában nevelkedett Oláh Miklós, a híres humanista, későbbi esztergomi érsek, aki emlékirataiban méltatja egykori iskolája magas színvonalát.
Az anyanyelvűség szellemi ébresztője a bihari tájakon a 16. század első felében hódító reformáció. Biharban a kálvini reformáció terjed el: Váradon zajlik le az 1559. évi zsinat, amelyen a debreceni és váradi prédikátorok az úrvacsora kérdésében a kálvini értelmezést fogadják el, s ugyancsak a városhoz kötődik az 1569. évi "váradi disputa" a reformátusok és az unitáriusok között, amelynek eredményeként a vitán jelen lévő János Zsigmond fejedelem megerősíti a tordai országgyűlésnek a vallásszabadságra vonatkozó végzését. Ezt követően költözik a városba Hoffhalter Rafael nyomdászmester, aki itt nyomtatja ki Méliusz Juhász Péter Jób könyve-fordítását (1565) és a Szentháromságról szóló vitairatát (1567), valamint a protestáns énekeskönyvet. Később az Angliából terjedő puritánus mozgalom is meghonosodott Váradon, s erős befolyást gyakorolt a város protestáns szellemi életére. A főiskola mellett nyomda is működött ebben az időben Szenczi Kertész Ábrahám vezetésével: termékei közül legjelentősebb a Váradi Biblia, amelynek nyomtatását Vég-Várad eleste miatt Kolozsváron fejezték be (1661). Ugyancsak Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában jelent meg Comenius több munkája, s Geleji Katona István kétkötetes imakönyve (1645-47) is.
A váradi katolicizmus újjáéledését a jezsuiták visszatérése jelentette (1585). Viták indultak a két felekezet papjai között. Ezek vezéralakja Szántó (Arator) István jezsuita hitszónok, aki 1582-86 között működött Váradon, s élénk hitvitát folytatott Beregszászi Péter prédikátorral, akinek Apológiája (1585) őrzi e vita emlékét. A bihari kálvinisták ellen irányult a Váradon még református iskolában nevelkedett Pázmány Péter Nagyszombatban kiadott munkája, Az nagy Kálvin Jánosnak hiszek egy Istene (1609). Pázmány Alvinczi Péterrel (egykori iskolatársával) szállt vitába öt híres levelében, s ugyancsak ellene irányult a bihari rendeknek ajánlott munkája, Az igazság győzelme, melyet az Alvinczi Péter tükrében megmutatott (1614).

1660 után

A 17. század közepéig virágzó város 1660-ban, a július-augusztusban 44 napig tartó ostrom után török kézre került: az eseményeket átélő Szalárdi János Siralmas krónikájában, Székelyhídi Paskó Kristóf, I. Rákóczi György bihari születésű diplomatája verses elbeszélésben (Siralom a nemes és régente híres Erdélyországnak keserves és szomorú pusztításáról), Evlija Cselebi török utazó pedig török részről, szintén szemtanúként örökítette meg magyarországi utazásaiban. Szalárditól tudjuk, hogy a várat végül is feladó maroknyi védősereg magával vihette a kollégium könyvtárát és levéltárát, sőt a félig kinyomott Biblia íveit is. Várad ezt követően 32 évre török végvárrá vált.

18-19. század

Az 1692-es felszabadulással kezdetét vette a mintegy 130 évig tartó "Pax Habsburgica". A császári hatalom a katolikus egyházat juttatta előnyökhöz; a reformátusok szinte teljesen kiszorultak a művelődési életből is. Az építés kezdetei Benkovich Ágoston püspök nevéhez fűződnek, aki felépítette a város katolikus templomát (1699), s megvetette egy papnevelde alapjait. 1717-ben hozzákezdtek a második székesegyház felépítéséhez, s az épülő rendházakba rendre visszatértek a szerzetesek: a jezsuiták, a ferencesek, a pálosok, az irgalmas-rendiek, az Orsolya-apácák, a kapucinusok, a premontreiek. A Benkovich püspök alapította papnövelde 1718-ban már jezsuita magistert kap, s az iskola 1735-től retorikai és poétikai osztályokkal működik. 1773-ban a premontreiek szervezik újjá a fiúgimnáziumi oktatást, 1780-ban pedig bölcsészeti, 1788-ban jogakadémiát alapítanak.
A város kulturális fejlődésének valóságos virágkora Patachich Ádám püspökségének bő másfél évtizede (1759-76). A püspököt latin nyelvű verseiért már korábban tagjává választotta a római Arcadia Academia; váradi udvara a szín- és zeneművészet központjává vált. Udvari zenésze rövid ideig Michael Haydn (1760), majd 1764-76 között Carl Ditters von Dittersdorf. Udvarához tartozik a tudós kanonok, Gánóczy Antal, Metastasio magyar fordítója, aki Bécsben megjelent munkájában feldolgozta a váradi püspökség történetét (Episcopia varadienses fide diplomatum concinnati, 1776). 1747-ben itt élt Pray György, a tudós jezsuita; a püspöki könyvtár jeles könyvtárnoka, az olasz költő, Marioso Jacob, és Molnár János jezsuita tanár, az Iliasz magyar fordítója. Három évig Váradon tanított Révai Miklós költő, nyelvtudós, a Magyar Alagyák (1778) szerzője, s Baróti Szabó Dávid, aki a váradi jezsuita rendháznak is krónikása, s akit 1775-ben itt ért a rend feloszlatása. Keresztury József jogakadémiai tanár 1806-ban itt írta meg a váradi püspökség és káptalan történetét; ugyancsak itt élt Lefkóczy Király László, aki 1817-ben krónikaszerűen örökítette meg "a város állapottyát", s Miller Jakab Ferdinánd jogakadémiai tanár, aki szintén foglalkozott a város történetével, és megírta a váradi nyomdászat történetét (1803).
A jakobinus eszmék is visszhangra találtak Biharban az értelmiség körében. A véresen megtorolt mozgalomhoz tartozott Balugyánszky Mihály jogakadémiai tanár, Dudek Jakab orvos és a korábban Váradon tanító, rövid ideig gróf Teleki Sámuel főispán mellett titoknokként működő Szentjóbi Szabó László. Váradon látott napvilágot Budai Ferenc református lelkész háromkötetes nagy műve: Magyarország polgári históriájára való lexikon a XVI. század végéig (1804-1805).
A szellemi törekvések célja ekkor már a magyar nemzeti irodalom és művelődés ápolása; ebben játszik fontos szerepet a váradi színjátszást is támogató gróf Teleki Sámuel (kancellár) főispáni helytartó. Az ő feleségének temetésén mondotta el búcsúztató bölcselő költeményét (A lélek halhatatlanságáról) Csokonai Vitéz Mihály, akinek Váradon több művét is kiadták: a Dorottyát (1804), a Lilla-dalokat (1805), az Ódákat (1805), Máramarosi Gottlib Antal, illetve második kiadásban (1808-1809) Tichy János nyomdájában.
A reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd a Bach-korszak látszólag eseménytelenül múlt el Várad fölött, de a magyar színtársulatok sűrűn keresték fel a várost, 1829-ben terv készült egy állandó színház felépítésére. 1850-ben viszont egyesültek a város addig különálló részei, s ezzel megindult a rohamos polgári fejlődés: 1852-ben a központban már utcai világítás van; 1858-ban megnyílik a Püspökladányt Nagyváraddal összekötő vasútvonal, s ugyanabban az évben hozta létre nyomdáját Hügel Ottó, az 1862-ben megjelenő első váradi napilap, a Bihar kiadója. Ennek a lapnak, valamint az utána következő Nagyváradnak (1870), Szabadságnak (1875), Nagyváradi Naplónak (1878) az alapjait már egy radikálisabb reformokért lelkesedő értelmiség vetette meg. A konzervatív katolikus irányzatnak majd csak a század végére születik meg a saját orgánuma, a Tiszántúl (1894), amelynek létrehozásában Schlauch Lőrinc kanonoknak van meghatározó szerepe. 1880 óta már Váradon jelent meg a Pesten alapított Familia, amely nemcsak a vidék, de egész Erdély, sőt a Kárpátokon túli román nyelvterület egyik fontos irodalmi lapjává vált Iosif Vulcan szerkesztésében.

A 20. század eleje

A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város szellemi életére, ugyanakkor a 19-20. század fordulójának magyar irodalmi forradalma számára is értő közönséget nevelt. Jeles újságírók a Nagyváradnál Bodor Károly, Dús László, Ember György, Gyalokay Lajos, Mezei Mihály, Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Váradi Mór, Iványi Ödön, Thury Zoltán, Hegyesi Márton, Böszörményi Géza, Winkler Ödön; a Szabadságnál Márkus László, Hlatky Endre, Lovassy Andor, Szirmay Ödön; a Nagyváradi Naplónál Dési Géza, Fehér Dezső, Adorján Emil, Dénes Sándor, Várady Zsigmond; a Tiszántúlnál Krüger Aladár.
A sajtóval párhuzamosan, sőt azt még meg is előzve, létrejöttek Váradon is a polgárosodás igényeinek megfelelő társadalmi, szakmai és tudományos testületek. Legrégibb közülük a Polgári Lövészegylet (1837) és az Önkéntes Tűzoltó Egylet (1846), amelyek persze nevüknél jóval tágabb tevékenységi kört takarnak. De 1868-ban Mezei Mihály elnökletével már megalakult a Polgári Kör, s ugyanabban az Évben az Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egylet, 1872-ben a Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egylet (amely 1875-től szakközlönyt is kiadott, benne sok értékes helytörténeti tanulmánnyal, miközben mindjárt megalakulása évében létrehozta a Nagyváradi Múzeumot is). 1885-ben Tanítókör alakult, majd Zenekedvelők Egyesülete, 1892-ben pedig megszületett a Szigligeti Társaság. Ennek egyik alapítója Endrődi Sándor költő, akkortájt a főreáliskola tanára (1880-91), aki a Társaság 1895-ös felolvasóülésén mutatta be híres kuruc verseit. A Társaság különben hatékony támogatója volt az irodalomnak, s külön figyelmet fordított a fiatalokra, akiknek útját pályázatok kiírásával egyengette. Elnöke 1896-1916 között Rádl Ödön volt; könyvtárbizottsága a város négy különböző részében létesített népkönyvtárat. Tevékeny tagjai közé tartozott Gyalokay Lajos egykori 48-as honvédtiszt, a szabadságharc történetének kutatója, Kecskeméti Lipót főrabbi, arab és jiddis nyelvű költemények fordítója, Váradi Zsigmond közíró, Sas Ede újságíró.
A váradi írói forradalom kiváltója tulajdonképpen épp a Szigligeti Társaság volt, amelynek konzervatív szellemű elnöke, Rádl Ödön heves támadást intézett a fiatalok ellen (Régiek és modernek. Szabadság 1900. március 25.). A cikkre Ady Endre válaszolt, aki határozottan kiállt az új magyar művészet mellett (uo. 1900. március 29.). Országos visszhangja volt Ady egy másik cikkének is, amelyben Somló Bódog védelmére kelt (Nagyváradi Napló, 1903. máj. 29.). Ekkor már köréje tömörült váradi éveinek sok jeles társa: Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Nagy Mihály, dr. Dénes Sándor, Somlyó Zoltán, Szűts Dezső. E kör radikális művészi törekvései hívták életre a Holnap Irodalmi Társaságot is, amelynek szervezője az 1908-11 között Váradon tanárként működő Juhász Gyula, szellemi vezére pedig Ady Endre volt. A holnaposok két lírai antológiájukkal (1908, 1909) egyszerre az irodalmi érdeklődés és a támadások középpontjába kerültek. A harcvonalak persze nem voltak pontosan elhatárolhatók, s így került sor – a Holnap kísérőjelenségeként – a "Duk-duk-affér" néven ismert sajtóvitára, amelynek során a konzervatív erőknek sikerült Adyt egy időre szembeállítaniuk a holnaposokkal.

Trianon után

Az I. világháborút lezáró forradalmak hónapjai még egyfajta megújulás reményét hozták az események központjához, Budapesthez közelebb fekvő Nagyvárad életében. 1919 februárjában már létrejött az Ady Endre Társaság, rövid időközben két irodalmi folyóirat is szárnyat bont: a Magyar Szó és a Tavasz; mindkettő a Holnap jelezte úton kívánt haladni. 1920-ra azonban már összeolvadt a két folyóirat, s nem sokkal ezután visszaszorultak szerzőik a napilapok mellékletébe. Fiatal váradi értelmiségiek megpróbálták – Ady szellemében – létrehozni "a dunai népek kultúrligáját". Kétnyelvű folyóiratot is indítottak Aurora címmel (1922-23), az a politikai légkör azonban, amelyet a Gyulafehérvári Határozatok, majd a trianoni békeszerződés következményeként berendezkedő román államhatalom teremtett, az ilyen hídverő kísérleteket kudarcra ítélte. Jellemző, hogy az Aurora társszerkesztője, Keresztury Sándor az 1930-as években már Alexandru Olteanu néven ádáz magyarellenességével szerzett hírnevet magának.
A magyar társadalom helyzete Nagyváradon is megrendült az 1920-as években. A kiegyezés után létrejött magyar társadalmi szervezetek közül csak kevés és hosszabb-rövidebb huzavona után nyerte el a hivatalos jóváhagyást működése felújítására (egy 1930-as számbavétel mindössze négy egyesületet sorolt fel), a háborút megelőzően létesült 25 nagyváradi köz- és iskolai könyvtár közül 12-nek a sorsáról szintén nem tud a számbavételt végző Erdélyi magyar évkönyv. A sajtó és a könyvkiadás viszont fellendült (érthető, hisz Budapesttől elvágva, a könyvbehozatallal szemben támasztott hatósági akadályok körülményei között az erdélyi magyar olvasó és író önellátásra kényszerült): 1919-40 között 582 könyv jelent meg Nagyváradon 31 nyomdában, amelyek közül a Kálvin Nyomda 158, a Sonnenfeld Adolf Rt. 125, a Szent László Könyvnyomda 100 címmel szerepel. Ugyanebben az időszakban összesen 147 lap lát napvilágot (persze ebben a számban egységként szerepelnek a huszonkét év alatt folyamatosan megjelenő napilapok és az egy-két számot megért lapkísérletek), s az is sokatmondó adat, hogy a Nagyváradi Újságíró Klubnak 1930-ban 965 tagja volt, s a klub könyvtárában a tagok 59 napi-, 55 hetilap és 66 folyóirat közül válogathattak.
A sajtó célja bevallottan a társadalmi tudat megszilárdítása, a Trianon-traumával küzdő erdélyi magyar értelmiség lelki megerősítése. A korszak jelesebb váradi újságírói szintén elkötelezettjei voltak az irodalomnak is. Különleges érdemük, hogy lapjaikat ennek a sajátos léptékű városnak a vetületére tudták varázsolni. Ez a magyarázata a sajtó fellendülésének: az olvasmányosság, a népszerűség, amelyet elnyertek anélkül, hogy hajszolták volna. A két legjelentősebb napilap, a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló élén álló Fehér Dezső és Hegedűs Nándor tanúi, részesei voltak a holnaposok mozgalmának, valamikori újságírótársai Adynak, s jól ismerték a város valós helyzetét is. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy döntő módon meghatározták a váradi sajtó következő negyedszázadát. Hegedűs Nándor névtelen vezércikkeivel közvéleményt formált, Megjegyzések c. tárcarovata pedig mára kordokumentum értékű. Hírlapirodája mellett kölcsönkönyvtár is működött. Hasonló sikere volt az 1929-ig Váradon élő Gulácsy Irén szociálpolitikai riportjainak is. Amikor eltávozott, szerepét Udvary Gyöngyvér vette át.
A korszerű újságírás megteremtésében Váradon nagy szerepe volt Fehér Dezsőnek is, aki 1935-ben bekövetkezett haláláig a Nagyváradi Napló élén állt. Ápolója az Ady-örökségnek (1927-ben "Ha hív az acélhegyű ördög..." címmel válogatást jelentetett meg váradi publicisztikájából, s ez a kötet állítja először az újságíró Adyt a figyelem középpontjába). Ugyanakkor, mint Várad szellemi és társadalmi életének kiváló ismerője, nagyszabású kultúrtörténeti emlékkönyvet kezdeményezett (Bihor-Bihar megye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Nagyvárad, 1933-37).
1922-ben a Szigligeti Társaság is visszanyerte működési jogát, s ettől fogva keretet biztosított a szellemi és művelődési élet megnyilvánulásai számára, az irodalmi értékek megőrzésére. Pályázatokkal támogatta a kezdőket, serkentette az új kezdeményezéseket. Elnöke 1929-ig Gulácsy Irén, azután volt fáradhatatlan főtitkára, Perédy György. 1931-ben a Társaság részvételével leplezték le Érsemjénben Kazinczy Ferenc szobrát. Bárdos László, Horváth Imre, Kempner Magda, Ruth Klára, Sárközi Gerő verskötetei a Társaság kiadásában jelentek meg. Támogatásukkal mutatkoznak be a fiatalok a Tíz tűz című antológiában.
1931-ben került Nagyváradra Berde Mária, aki a következő évben Tabéry Gézával és Szántó Györggyel megindította Az Írás c. irodalmi és művészeti hetilapot. Ugyancsak Berde és Tabéry alakította meg Váradon – a Helikonon belüli ellentétek kiélesedésével – az Erdélyi Magyar Írói Rendet, amelybe Olosz Lajost, Károly Sándort és Szombati-Szabó Istvánt is bevonták. Szabadelőadásokat szerveztek a nagyobb erdélyi városokban, könyvsorozatot adtak ki, amelynek támogatására a Nyugat Kiadót is megnyerték.
A két világháború között megnövekedett az egyházak szerepe a magyar kultúra fenntartásában. A római katolikus egyház iskolái, köztük az 1580-as évekre visszavezethető premontrei gimnázium és az Orsolya-zárda leánynevelő intézete a szülők révén szélesebb körű közönséget vonzott rendezvényeire. Az egyházi sajtó legjelentősebb fóruma az Erdélyi Lapok volt, Paál Árpád főszerkesztővel az élen; emellett hat ifjúsági vagy a felnőtt hívőkhöz szóló katolikus lap és folyóirat jelent meg 1920-40 között.
A református egyház Trianon után Nagyvárad székhellyel szervezte meg második, Királyhágómelléki református egyházkerületét, amelynek Iratterjesztése keretében és azon kívül élénk egyházi irodalmi és lapkiadói munka folyt. Váradon jelent meg a Református Híradó, a Reformátusok Lapja, a Gyermekkönyvtár, s itt adták ki a Református Könyvtár 80 füzetét is.
Jelentős szerepet játszott Várad magyar művelődési életében a zsidóság is: hosszú életű és népszerű lapok élén, a tudományos, művelődési és szakmai egyesületekben találjuk ott jeles személyiségeit. Belső életét a váradi zsidóság az 1722-ben alakult ortodox és az 1870-ben létesült neológ hitközségekben élte, amelyek több elemi iskolát, polgári fiú- és leányiskolát, 1920-tól pedig reálgimnáziumot tartottak fenn; a két háború között hosszabb-rövidebb ideig öt (részben magyar-német, magyar-román, illetve jiddis nyelvű) lapot jelentettek meg, kiadták a Zsidó Reneszánsz Könyvtár c. sorozatot. 1944 nyarán történt elhurcolásukról és tragédiájukról öt évtizeddel később Mózes Teréz írt megrázó könyvet (Váradi zsidók. Nagyvárad, 1995).
Még az első világháborút megelőző évekre vezethető vissza a munkás-művelődés: 1918-ban megalakult a grafikai munkások Gutenberg Dalköre Andrássi Ede karnagy irányításával, 1923-ban több dalárda egyesüléséből létrejött az Összmunkás Dalkör. Új fejlemény az OMP helyi művelődési szakosztálya és az egyházak aktív támogatását élvező Nagyváradi Magyar Dalkör létrehozása 1930-ban. Karvezetői Andrássi Ede és Székely Gyula.
Az 1930-as években beköszöntött gazdasági válság, s a politikai harcok előtérbe kerülése az irodalmi-művelődési élet háttérbe szorulásával járt együtt. Ebben az időben indította útra körkérdéseit a nagy múltú Familia a román és a magyar irodalom közelítésének esélyeiről, s a *"váradi hídverés" néven ismertté vált kezdeményezés messze túlnőtt a folyóirat keretein. Jeles magyar és román írószemélyiségek válaszoltak kedvezően a kezdeményezésre. A Biharfüredre tervbe vett írótalálkozót azonban megtorpedózza a román politika: Babits Mihálytól megtagadták a beutazási engedélyt, s ezzel – majd a háború közeledtével, a fasizmus előretörésével – a szép kezdeményezés kudarcba fulladt.
Világnézeti változások első jelzése a költő tragikus halálát követően kezdeményezett József Attila Irodalmi Társaság, amelynek létesítését Antal Hjalmár, Arató András, Bélteky László, Bárdos László, Csehi Gyula, Erdélyi Ágnes, Fekete Ferenc, Gábor István, Gyárfás Endre, Halmai Árpád, Horváth Imre, Korvin Sándor, Pásztor Miklós, Radó Árpád és Robotos Imre szorgalmazta, de amelynek működési lehetőségét derékba törte a történelem. Az 1930-as évek vége irodalmi szempontból a hanyatlás kora Váradon. Csak a pódiumon időnként megjelenő Tessitori Nóra előadóestjei nyújtanak élményt, népszerűsítik a kortárs magyar költészetet.

A II. világháború alatt

Az 1940-44 közötti rövid időszakban Márai Sándor (1942) és Németh László (1943) előadóestjei éreztetik az eszmeváltás időszerűségét. Ezekben az években jelenik meg Bélteky László és Nadányi Zoltán egy-egy verskötete (utóbbi Balogh István illusztrációival), Horváth Imre Tavaszi ág (1941) c. verskötete. Ő ugyanekkor írja A sárga ház c. versciklust is, amely már a megbomlott világ lírai vetülete.

1944 után

A II. világháború – a zsidó értelmiség tömeges megsemmisítésén túl is – nehezen gyógyuló sebeket ejtett Várad magyar irodalmi életén. Az újraindulásban Csehi Gyulának, Miklóssy Gábornak s a fiatal Bajor Andornak és Hornyák Józsefnek van szerepe. Létrejön a Nagyváradi Munkás Athenaeum, feléled a munkás-dalosmozgalom (Lukács László, Soós András és Kis Magdolna vezetésével), s rövid ideig még a székesegyház ének- és zenekara is működik (Bíró László irányításával). Az 1944-49 közötti években 67 könyv és 7 lap jelenik meg (legnagyobb részük az Orosz Könyv, az Új Élet néven alakult könyvkiadók, az Athenaeum és a Grafika nyomdák kiadásában). A könyvkiadás és az országos hatáskörű sajtó azonban igen hamar Kolozsváron, majd Bukarestben erősödött meg; a város szellemi életének addigi serkentői is ezekbe a központokba költöztek át. Várad – a nyomdákat is érintő államosítás után – 1948-tól már csak mint a romániai magyar könyvtermés (jelentős, de nem önálló) kivitelezője jöhet számításba: 1950-53 között (s ez jellemző a helyzetre a 1960-as évek végéig) 112 könyv készült az itteni állami nyomdában, de abból egyetlen könyvön szerepel váradi kiadó: a Királyhágómelléki református egyházkerület.
Ami a sajtót illeti, az 1944 ősze után indult 7 helyi lap közül egyedül a Kommunista Párt 1946-ban indított lapja, a Fáklya című napilap volt hosszú életű: 1989. december 22-ig folyamatosan jelent meg. Az 1948-89 közötti négy évtizedet négy iskolai lap, két üzemi lap, hét alkalmi politikai lap képviseli (egyetlen számtól hét évig terjedő élettartammal), továbbá a Fáklya 1979-80-ban megjelentetett Bihari Napló c. melléklete és – az egész korszak legjelentősebb szamizdat-lapja – az Ellenpontok (1981-83).
Az 1968-as „megyésítéssel” együtt járó decentralizáció eredményeként a helyi könyvtermés is egyszerre megszaporodik: 1985-ig összesen 44 Nagyvárad helymegjelöléssel kiadott önálló művet ismerünk, s ezek közül 12 a megyei Népi Alkotások Háza kiadásában jelent meg.
Ugyanakkor az immár megyei pártlap, a Fáklya tartalmában is változás érződött. Lakatos András (1969-74) és Illés Ferenc (1974-től) főszerkesztősége idején a lap irodalmi igényű vasárnapi oldallal bővült (szerkesztői Implon Irén és Fábián Sándor). Állandó rovat a Látóhatár és a Fáklya Galéria (az utóbbit Köteles Pál vezette 1973-78 között, majd távozása után Implon Irén). A Fáklyában megjelent, Horváth Imrével folytatott beszélgetéseit rendezte sajtó alá Fábián Imre (Gyónásom. Nagyvárad, 1992), s ugyancsak e lapban közölt tizenöt glosszáját foglalta kötetbe Implon Irén is (Nagyváradi tollrajzok. Nagyvárad, 1993).
Nagyvárad szellemi életében az 1955-ben megnyílt Ady Endre Emlékmúzeum hozta az első gazdagodást. Szervezője az Ady-kultusz kiemelkedő romániai magyar személyisége, Tabéry Géza volt. Ugyancsak az 1950-es években alakult, de 1968 után vált Nagyvárad magyar szellemi életének egyik fókuszává az Ady Endre Irodalmi Kör, amelyet Horváth Imre, Tóth István, Kelemen István vezetett, az 1970-es évektől pedig Messzer László, Tőke Csaba, Domokos Eszter, Tóth Károly Antal, majd Fábián Imre. A kör tagjainak írásaiból állt össze a Tavasz 69 című antológia (Nagyvárad, 1970); a tagok közül többen (Fábián Sándor, Szele Vera, Szele Péter, Váradi B. László, Varga Gábor, Molnár János, Gittai István, Adonyi Nagy Mária, Kőrössi P. József) önálló kötetekkel, vagy a Harangláb (1973), a Varázslataink (1974) és a Kimaradt szó (1979) c. antológiákban szerepeltek. Ebből a körből kerültek ki Szőcs Géza munkatársai az Ellenpontok c. szamizdat-folyóirat kiadásához.
Az 1970-es évek elején indult, kezdetben Robotos Imre vezetésével, az Irodalmi kerekasztal, amely különösen 1978-tól, Bölöni Sándor és Varga Gábor vezetése alatt vált élénk művelődési vitafórummá. Az irodalmi, nyelvtudományi, helytörténeti kérdésekkel foglalkozó, népes közönséget vonzó találkozókra az ország ismert íróit, kutatóit hívták meg előadóknak. 1982. február 23-án ebben a keretben került sor a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I., majd 1992-ben II. kötetének az ünnepélyes bemutatására, amelyeket (akárcsak az utána következőt) a nagyváradi nyomdaipari vállalat állított elő. Ugyancsak ebben az időben élte virágkorát a Kortárs Színpad (alapította Kőrössi P. József 1971-ben) a műkedvelő keretet messze meghaladó művészi teljesítményeivel. Nemcsak a várost, de az egész megyét átfogó mozgalommá terebélyesedett az a Fábián Imre által kibocsátott felhívás, amely népköltészeti értékek gyűjtésére ösztönzött. Ennek eredményeként rendezte sajtó alá Fábián Imre a Bihari gyermekmondókák (1982) c. kötetet, a kiskereki Koczkás Sándor meséit (Világszép asszony. 1984), a Zöldike királyfi cím alatt megjelent nagyszalontai meséket (Kolozsvár, 1989) s a tréfás és erotikus meséket tartalmazó, A házasulandó fiú (Nagyvárad, 1992) és a Bihari találós mesék, találós kérdések, mesetalányok (Nagyvárad, 1994) c. köteteket.
Az 1980-as évek közepén már egyre nagyobb nyomás nehezedett a diktatúra hatalmi szervei részéről ezekre az intézményekre. A hatalom a megfélemlítés legkülönbözőbb eszközeivel: letartóztatásokkal, házkutatásokkal, lelki terrorral törte le a szerveződéseket. Az Ellenpontok szerkesztőit és terjesztőit letartóztatták, majd kiutasították az országból, az irodalmi-művelődési rendezvények közönségét megfélemlítették. Ilyen körülmények között érte meg Várad is a diktatúra bukását, 1989. december 22-én.

Az 1989 utáni első évtized

A város magyar szellemi életének 1989 utáni évtizede a nagy újrakezdések jegyében alakult. A diktatúra hatalmi szervei által elnémított irodalmi fórumok újraalakultak, s melléjük – a társadalom szabad szerveződéseinek szellemében – újak sokasága született. Az 1990-92-es években végzett számbavétel több mint félszáz rövidebb-hosszabb életű lap alapításáról, megindulásáról tartalmazott adatokat. Köztük volt országos napilapként a Stanik István főszerkesztősége alatt indult, majd 1993-tól hetilappá alakult Erdélyi Napló (élén egymást váltotta Szőcs Géza, Gazda Árpád, Adonyi Nagy Mária, Tompa Z. Mihály, Fábián Imre, Mihálka Zoltán, Dénes László), az erőteljes helyi lapként végig fennmaradt Bihari Napló (1990-); voltak egyházi lapok: a Királyhágómelléki református egyházkerület által kiadott Harangszó (1990-) és Partiumi Közlöny (1991-), a baptista Szeretet és Mustármag (mindkettő 1990-től); volt rejtvénymagazin, az Észbontó (1991-92), vicclap, a Fakutya és a Majomsziget (utóbbi csak 1990-ben); voltak iskolai lapok: a Kavics, a Talizmán és a Tégla, tallózólap: a Média s az első időben a kolozsvári Helikonnal és a bukaresti A Héttel versenyre kelő, Tőke Csaba alapította Kelet-Nyugat. A Romániai magyar ki kicsoda? (Nagyvárad, 1998) már csak 8 periodikát tartott számon, azok között is két újat: a Jakabffy Elemér két háború közötti kisebbségvédelmi folyóiratát folytató, 1993-ban újra indított Magyar Kisebbséget és a Királyhágómelléki református egyházkerület hivatalos lapjaként megjelenő Partiumi Közlönyt. Előbbi szerkesztőbizottságában a főszerkesztő, Tamás Sándor mellett ott van Borbély Zsolt Attila, Markó Attila, Székely István, Szőcs Géza, Toró T. Tibor, munkatársai körében pedig Balázs Sándor, Fábián Ernő, Molnár Gusztáv, Varga Attila; utóbbi maga is időszaki mellékletet ad ki Partium címmel (az EKE Bihar megyei osztálya és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság lapját, Dukrét Géza szerkesztésében).
A társadalmi önszerveződés eredményeként a 2000. évben Nagyváradon 20 egyesület és művészegyüttes (ezek közül 3-3 általános műveltségi, színházi és jótékony célú, 2-2 irodalmi, tudományos egyesület és kórus; s 1-1 turisztikai, iskolai, képzőművészeti, ifjúsági és gazdasági egylet) neve és adatanyaga szerepel ugyancsak a Ki kicsodában. De jelen vannak az önszerveződés más formái is: az alapítványok (számuk 1996-ban 10), s 1990 óta működik 35 000 kötettel a Kanonok-soron a Bunyitay Vince Könyvtár. Van magyar nyelvű

Megjelent Nagyvárad turisztikai honlapja magyar nyelven is , az oradea.travel.Az első időszakban több hibás adatot olvashattunk a rossz fordítás miatt. A nagyváradi magyarság heves tiltakozásának köszönhető , a hibákat kijavították.Többé-kevésbé el lehet fogadni az adatokat,mely a honlapon olvasható és felhasználhatja a Nagyváradra utazó turista.

Adatok Nagyváradról : oradea.travel

Nagyvárad rövid történelme : oradea.travel

Nagyváradi vár története : oradea.travel

Bővebb információ : oradea.travel

Ismerje meg Nagyváradot a a Fotógalériából.Kattintson a fotógaléria nevére.

Nagyvárad légifelvételei

Történelmi Nagyvárad

Esti Nagyvárad

Nagyváradi pillanatképek

Panoráma fotók nagyon sokat segíthetnek a turistának .Kattintson a linkre '

Városháza és a környéke :oradea.travel

Szent László tér,jelenleg Unirii : oradea.travel

Fekete Sas Palota : oradea.travel

További panoráma fotók Nagyváradról : oradea.travel

Nézelődjön,gyönyörködjön Nagyváradon az oradea.travel turisztikai honlapon '

Nagyváradon és környékén sok a látnivaló.Ha a központban vagy a környékén sétál több műemléket és épületet láthat.A welcometoromania.ro honlapon rövid összefoglalót olvashat és több fotót nézhet meg Nagyváradról. Kattintson a kiválasztott névre '

Ady Múzeum <> Apollo palota <> Asztória szálló EMKE <> Barátok temploma <> Bazár <> Deutsch ház <> Evangélikus templom <> Fekete Sas palota <> Füchsl ház <> Görög Katolikus püspökség <> Holdas templom <> Irgalmas rend temploma (Miseri templom) <> Kanonok-sor<> Kapucinus templom <> Moskovits palota <> Neológ zsinagóga <> Okányi-Schwarz villa <> Orsolya zárda <> Ortodox püspökség palotája <> Ortodox zsinagóga <> Orvosi egyetem <> Pénzügyigazgatóság (2-es Poliklínika) <> Poinar palota <> Premontrei rend temploma <> Református templom <> Rimanóczy Palota <> Római Katolikus Bazilika <> Római Katolikus Püspökség <> Stern palota <> Szent Brigitta templom <> Szent Ierarh Nicolae ortodox templom<> Szent László templom <> Szent Mihail és Gavril ortodox templom <> Színház <> Törvényszék <> Ullmann palota <> Váradi vár <> Városháza

Forrás : welcometoromania.ro

Ismertető fotókkal : welcometoromania.ro

Nagyvárad környékén is sok a látnivaló.A látnivalók között a két legfontosabb a Félix és a Püspök , Május 1 fürdők.

Félix fürdő

Egyesek szerint 1000-ben, mások szerint 1200 körül, míg megint mások szerint az 1700-as években fedezték fel a termálvíz forrásokat. Abban egyetértenek, hogy az első épületek 1711-1721 között építették. A vita eldöntését hagyjuk a történészekre. Jelenleg Félix fürdő Románia legnagyobb, állandó jelleggel üzemelő gyógyfürdője. Mindössze 9 kilóméterre található Nagyváradtól. A termálforrások hőfoka 20-49 fok között van. Ásványanyag-tartalmának köszönhetően a belgyógyászok előszeretettel küldik ide kúrára a betegeket. Enyhíti a mozgásszervi, reumás, nőgyógyászati, idegrendszeri panaszokat, de operáció utókezeléseire is ajánlják. Félix fürdőn nem kevesebb, mint 7000 túristának helyet adó szálloda és motel-hálózat működik. Gyógykezelést bíztosító központok, fedett medencék, tornatermek, szauna, friss levegő várja az odautazókat. A kedvező klímának köszönhetően a tavakban tavirózsák virágzanak.Forrás : welcometoromania.ro

Május 1 fürdő ,Püspökfürdő

Azok, akik egy csendes, sok zöld övezettel rendelekző, tisztavizű strandra vágynak, egészen biztosan, a Nagyváradtól 9 kilóméterre lévő Május 1 Fürdőt választják. A XV-XVII században még Püspökfürdőnek ismert település ásványvizének, gyógyiszapjának köszönhetően vonzotta a reomás, idegrenszeri vagy nőgyógyászati problémákkal küszködő embereket. Itt ered majd a Sebes Körösbe ömlik a termálvizű Pece-patak (30 Celsius fok). A felső folyásánál kialakult tóban egy ritkaság, a nymphaea lotus var. thermalis, vagyis a Nilusi tündérrózsa, vonja magára a figyelmet, amelyet a hatóságok nemtörődése miatt a kipusztulás veszélye fenyeget. Védelmét már 1886-ban szorgalmazták. Feltételezések szerint a törökök hozták be a XVII. században a Nílus deltájából, vagy a vándormadarak hozhatták be a magot. A strand mágnesként vonza a fiatalokat, hiszen itt van az ország egyetlen működőképes hullámfürdője. Osztrák mérnökök keze munkájának köszönhetően érkezett ide az a motor, amely 169 éve működni kezd valahányszor megszólal a csengő és öt percen át küldi a hullámokat a "bihari tengerre". Forrás : welcometoromania.ro

Fotók forrása : welcometoromania.ro

Nagyvárad történetéről olvashat egy rövid összefoglalót több szerzőtől időrendi sorrendben.Ha többet szeretne megtudni Nagyvárad történetéről vagy történelméről,kattintson a teljes bejegyzésre vagy cikkre '

Nagyvárad története - Irta Dús László (kb. 1900 körül)

Nagyvárad. - Szent László szobra.
Fekete S. felvétele.

Szt. László sírja.

Ettőlfogva Nagyvárad nagy hírre emelkedik. Szent László király koporsójánál csodák történnek. Vakok, sánták, csonkák megvigasztaltatnak, senki sem mer itt hamisan esküdni, messze földről jönnek hozzá igazságot keresni és később, királykoronázás alkalmával, nem egy új király, fényes kisérettel, Székesfejérvártól Nagyváradra zarándokol, hogy koronázási esküjét Szent László sírjánál tegye le.

A zarándoklások, a nagyváradi szent sír fénye s csodatevő ereje, egyre több-több embert vonz Nagyváradra. A város körül erődítések emelkednek, melyeknek szakadozottsága azt mutatja, hogy a különböző időbeli letelepűlések részekre osztották a várost, melyeknek központja a vár volt, jó részben úgy, a hogy most is fennáll. 

Teljes bejegyzés : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro

Nagyvárad története - Barabás Ernő könyve alapján (1931)

Dukrét Géza : Nagyvárad története (kb. 2000 környékén)

Nagyvárad (Oradea, Grosswardein), Bihar megye székhelye, Románia nyugati részén, a határtól 8 kilométerre fekszik, a Sebes-Körös két partján. Az ország, egyben Erdély nyugati kapuja. Két fontos út halad át rajta: az északról dél felé húzódó országút, valamint a Sebes-Körös völgyét követő, Erdélybe vezető legfontosabb nemzetközi út, amely összeköti Közép-Európát Délkelet-Európával, sőt a Közel-Kelettel.A kedvező földrajzi fekvés hozzájárult a város gazdasági fejlődéséhez, a kereskedelem virágzásához is. Évszázadokon át itt cseréltek gazdát az Alföld és a közeli hegyek lakosainak termékei. Ez meghatározta a lakosság toleráns viselkedését, civilizációs szintjét is.
A város a Tisza síkságának részét képező Körösök síksága és a Várad-Báródi-medence találkozásánál terül el, 126 méteres tengerszint feletti magasságon. Északkeleten a Rézalja dombvonulatához tartozó Hegyköz dombjai határolják, ezek alacsony szintjük ellenére hirtelen emelkednek a város fölé, azt a látszatot keltve, mintha magasak lennének. Egyes utcák felszaladnak a dombokra, mások mélyen benyomulnak a lankás vonulatok közé. A település legnagyobb része a Sebes-Körös árterületén és alsó teraszain alakult ki. A Körös árterületét vastag kavics- és homoklerakódás alkotja, ebbe a folyó 2-3 m mélyen bevágta magát. A gyakori áradások miatt a központon áthaladó mederszakaszt kimélyítették, és e partszakaszt mindkét oldalon kiépítették, valóságos falak közé szorítva a vizet, ugyanakkor több gátat emeltek a mederben. Ezen az árterületen van a város központja, amely a hajdani Váralja, Újváros, Velence és Olaszi városrészekből áll, továbbá a lakónegyedek: Őssi, a Cantemir, a Rogériusz nagyobbik része, valamint a nyugati ipari övezet. A széles alsó teraszok ideális körülményeket biztosítottak a város terjeszkedése számára. Az első 6-10 méteres teraszon épült Szőllős egy része, a nagyállomás környéke, a Rét, a Rogériusz egy része; a második, 15-20 méteres teraszon pedig Szőllős másik része és a repülőtér.

Teljes cikk : nagyvarad.gportal.hu

Nagyvárad története a Wikipedián (az évszám nem ismert)

Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdátólkülönbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) Lászlókirály alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették a királyt, sírja 1192-től zarándokhely lett.

1241-ben a tatárok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogerius spalatói püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le. (Rogériusz nevét ma városrész viseli.)

1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében állították fel Szent László király aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé. A szobrot a Kolozsvári-testvérek készítették Czudar János váradi püspök megrendelésére. Itt volt kanonokJanus Pannonius, püspök Vitéz János1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferencés fia, aki erdélyi fejedelem lett. 1474-ben Ali szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután várát megerősítették.

Nagyvárad vára

1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd ésSzapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Az ostrom során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult. 1598-ban a törökeredmény nélkül ostromolta. 1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthory Gáborerdélyi fejedelmet. 1660. június 6-án itt halt meg a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Ez év július 14-én Ali pasa vette ostrom alá ésaugusztus 28-án elfoglalta. 1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos őrgróf ostromolta eredménytelenül. Közben1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa. 1692-benSigbert Heister tábornagy szabadította fel a várost.

Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült. A vár ma is áll, igen leromlott állapotban van. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt vár elé magas tömbházakat emeltek, hogy az érdeklődők és kíváncsi szemek elől elrejtsék.

A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, Ady Endre költő „Pece-parti Párizsnak” nevezte.

Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Több könyv jelent meg,melyek Nagyvárad történetét  írják le ...

 

A sajtó képviselőit Koncsek Vadnai Zita, a Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke köszöntötte. Ezt követően Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője hívta fel a figyelmet több olyan irodalmi programra, melyekért felel. Megtudtuk tőle, hogy május 9-én, pénteken, kivételesen 19 órától Törzsasztal helyszíne lesz a Silent kávézó. A hagyományoktól eltérően ezúttal nem olyasvalakit hívtak meg, aki regényeiről vagy versesköteteiről ismert, hanem Szilágyi Zsófia irodalomtörténészt, a „legfontosabb Móricz Zsigmond-monográfia szerzőjét”, mely 600-700 oldalas életmű tanulmány kiváló forrásanyag. Május 11-én, vasárnap 18 órától Kántor Lajosnak Domokos Géza kockázatai című könyvét mutatják be az Ady Endre Emlékmúzeumban. A rendezvény- melyen jelen lesz Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke és Dávid Gyula, a Kriterion volt vezetője is-, azért ígérkezik érdekesnek, mert a szerző egy több mint öt évtizedig tartó barátság történetét dolgozta fel, ami ahhoz a közéleti személyiséghez fűzte őt, aki a hetvenes, nyolcvanas években a Kriterion igazgatójaként, majd a rendszerváltozást követően az RMDSZ elnökeként meghatározó szerepet töltött be a romániai magyar kulturális életben.
Május 12-én, hétfőn 18 órától Gryllus Vilmos és zenész barátai lépnek fel a várad-rogériuszi Magnólia téren, ahol egy közönségtalálkozóra is sor kerül. Május 14-én, szerdán 18.30 órától egy rendkívüli Törzsasztal keretében Kukorelly Endrével találkozhatnak az irodalomkedvelők. Az író ugyan néhány éve már járt Váradon, de azóta újabb kötete jelent meg. Az összejövetelen valószínűleg szó esik majd politikáról és sportról is, hiszen a vendég egy ideig az LMP országgyűlési képviselője volt az elmúlt parlamenti ciklusban, mígnem rájött arra, hogy ezt nem neki találták ki, illetve a magyar írók futball válogatottjának is tagja. Május 15-én, csütörtökön szintén egy íróval találkozhatnak az érdeklődők, Varró Dániellel déli 12 órakor a Szacsvay Imre Általános Iskola udvarán a gyermekek, 17.30 órától a tanintézmény egyik emeleti termében pedig a felnőttek.

Festmény kiállítás

Ujvárossy László vizuálisművész arról számolt be: felkérték őt arra, hogy legyen a Gyergyószárhegy négy évtizede című kiállítás kurátora, mely május 11-én, vasárnap 16 órakor nyílik meg a Körösvidéki Múzeumban. Azért erre a táborra esett a választás, mert a 21. század elején úgymond egy tatárjáráson esett túl, a Lázár-kastélyt érintő tulajdonjogvita miatt több mint kétezer alkotás utcára került, melyeket aztán egy volt irodahelyiségbe zsúfolták be, de félő, hogy tönkremennek vagy megsemmisülnek, mint például azok a kilencvenes években készült kortárs szerzemények, helyspecifikus installációk, melyeket sajnos az említett ok miatt szétszedtek. Egyébként Gyergyószárhegyen 1974-ben alapítottak Barátság címen tábort, melyet aztán minden évben megismételtek, a festményekre a „poszt-nagybányai” időszak stílusa jellemző. A tárlaton ötven alkotást lehet majd megtekinteni, köztük váradi művészek, Kristófi János, Holló Barna, Hora Coriolan és Jakobovits Miklós műveit is.

Múzeumok éjszakája

Imre Zoltán, az Ady Emlékmúzeum vezetője örömének adott hangot, hogy házigazdaként helyszínt tud biztosítani több színvonalas rendezvénynek. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: akár a Festum Varadinum kulturális programjai közé is beiktatható a Múzeumok éjszakája, melyet május 17-én, szombaton szerveznek este 8 és éjjel 2 óra között. Ezen időintervallumban az intézmény kapuja nyitott bárki számára. 20 órától Havas Judit előadóművész, irodalomtörténész, Latinovits tanítványa és „utolsó hírnöke” szaval egy órán keresztül Ady-verseket, de beszélgetni is lehet vele, valamint vetítés, tárlatvezetés is lesz.
Forrás : erdon.ro
 

2014-ben is lesz Festum Varadinum programsorozat ' Vegyen részt vagy kisérje figyelemmel ' 

ELŐRENDEZVÉNYEK

Május 9., péntek

18.00 Törzsasztal-est Szilágyi Zsófia irodalomtörténésszel, a Móricz Zsigmond monográfia szerzőjével

Helyszín: Silent kávézó (Moszkva utca)

19.00 Magyarok a Kárpát–medencében, Szent Istvántól – napjainkig, színdarab részletek, ismert versek, népénekek, dalok, történeti adomák, nemzetünk századaiból, előadók: Benkő Péter kétszeres Jászai-díjas színész, előadóművész és Szabó Gyula Győző Madách Akadémiai hallgató

Helyszín: a Partiumi Keresztyén Egyetem díszterme

Május 10., szombat

9.00 Minden Magyar Majálisa 2014

Helyszín: a nagyváradi vársánc

9.00 Sportrendezvények meghirdetése

Babgulyások Királya – főzőverseny meghirdetése a nagyváradi RMDSZ körzetek között

9.00 Ünnepélyes Megnyitó

Iskolák Programja – közreműködnek a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Nicolae Bălcescu Általános Iskola, a Mihai Eminescu Nemzeti Kollégium, az Ady Endre Líceum, a Szent László Gimnázium, a Dimitrie Cantemir Általános Iskola, a borsi és szentjánosi Tamási Áron Általános, illetve Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola, a Szacsvay Imre Általános Iskola, az Andrei Şaguna Műszaki Kollégium, a Iosif Vulcan Pedagógiai Líceum, az érsemjéni Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjai. A program koordinátora Tóth Márta.

13.00 A Phoenix mazsorett-csoport produkciója, koreográfus Posszert Boglárka

13.00 Jó ebédhez szól a nóta – közreműködik Molnár Júlia színművésznő, kísér Szöllősi Zsolt – prímás és Sólyom Ádám tangóharmonika

15.00 Koncert gyerekeknek – Weöres Sándor megzenésített verseiből a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának előadásában

15.50 Tombolasorsolás

16.00 Sportrendezvények – eredményhirdetés

16.10 A Babgulyások Királya főzőverseny eredményhirdetése

16.20 Tini Dance Center és B612 Show – koreográfus Oláh Katalin

17.30 Tombolasorsolás

18.00 Örökzöld slágerek – zenés show-műsor, közreműködik a STARGROUP Csoport, vezetőjük Molnár Mónika tanárnő

19.00 DESPERADO koncert

19.50 DUPLA KÁVÉ koncert

21.00 OLÁH GERGŐ koncert

21.50 A tombola fődíjának sorsolása az ATLANTIS TRAVEL jóvoltából

22.00 KOVÁCS KATI koncert

22.50 Tűzijáték

FESTUM VARADINUM RENDEZVÉNYEK

Május 11., vasárnap

10.00 Ünnepi istentisztelet – igét hirdet főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, könyvbemutató: „Zenei kalendárium 2014” – bemutatja Zih Otília és Sándor Lajos, ünnepi beszédet mond Sógor Csaba EP-képviselő

Helyszín: Nagyvárad-újvárosi református templom

16.00 Gyergyószárhegy négy évtizede – válogatás a Barátság Képzőművészeti Alkotótábor anyagából – a kiállítás kurátora Ujvárossy László vizuálisművész, megnyitja Szilágyi Aladár közíró és Aurel Chiriac múzeumigazgató

Helyszín: a Körösvidéki Múzeum

17.00 Albert Flórián Emlékkiállítás – megnyitja Csűry István püspök és Albert Magdolna, Albert Magdolna – Albert Flórián lánya

Helyszín: a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi központ múzeumterme

18.00 Domokos Géza kockázatai – Kántor Lajos könyvének a bemutatója, közreműködik Markó Béla, Dávid Gyula és Szűcs László

Helyszín: Ady Endre Emlékmúzeum

19.00 Pozsgai Zsolt – Szomor György: Monte Cristo grófja – musical két részben, a békéscsabai Jókai Színház előadása

Helyszín: Vársánc

Május 12., hétfő

8.00 Apáról fiúra – hagyományőrző mesterek interaktív kiállítása

Helyszín: a Kanonok sor

13.00 Varadinum Junior – ifjúsági kulturális rendezvény

Helyszín: a Mihai Eminescu Főgimnázium

17.00 Tabéry Géza a magyar irodalom szürke eminenciása – emlékműsor

Helyszín: a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum díszterme

18.00 Volt egyszer egy város … – Horányi László zenés szerzői estje (Esztergom)

Helyszín: a Kiss Stúdió terme

18.00 Gyermekhétfő – Gryllus Vilmos és zenész barátai, valamint közönségtalálkozó és a Macskadombi versek című könyvét dedikálja Tóth Ágnes író

Helyszín: Magnólia tér (Rogériusz negyed)

Május 13., kedd

10.00 Kultúrák találkozása IV. – iskolanap

Helyszín: a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum

12.00 Varadinum Junior – ifjúsági kulturális rendezvény

Helyszín: a Mihai Eminescu Főgimnázium

16.00 Generációk párbeszéde II. –találkozó és beszélgetés az iskola szerepéről régi és mai tanárokkal és diákokkal – iskolanap

Helyszín: a Szacsvay Imre Általános Iskola

16.00 A nagyváradi 4-es honvédek hősi helytállása a doberdói harcokban – ismertető előadás

Helyszín: az Ady Endre Líceum iskolaterme

16.30 Szemelvények az erdélyi és partiumi vasútépítés történetéből

Helyszín: a Proenerg KFT kiállítóterme

17.00 Civil Társadalom Napja 2014 – Civil szervezetek együttműködése és szerepe napjainkban

Helyszín: az Ady Endre Líceum könyvtárterme

19.00 Edit Piaf et Agnes – Gajai Ágnes egyéni előadása

Helyszín: Nagyváradi Állami Filharmónia

Május 14., szerda

12.00 Varadinum Junior – ifjúsági kulturális rendezvény

Helyszín: a Mihai Eminescu Főgimnázium

13.30 Vers és zene a Holnaposoktól, a Holnaposok szobránál

Helyszín: a Holnaposok szoborcsoportja

17.00 Jubileumi kiállítás

Helyszín: a Tibor Ernő galéria

18.00 Ünnepi istentisztelet: igét hirdet dr. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, fellépnek: a debreceni Canto Armonico énekegyüttes és a Varadinum Vonósnégyes, szeretetvendégség

Helyszín: a nagyváradi evangélikus templom

18.30 Közönségtalálkozó Kukorelly Endre íróval, közreműködik: Szűcs László

Helyszín: Ady Endre Emlékmúzeum

20.00 Ez az arc ismerős – egy kellemes este Mikó Istvánnal és barátaival – monológok, kuplék, humoreszkek, zenés paródiák, vidám jelenetek és dalok, előadók: Mikó István Jászai díjas színész, Rusz Milán és Suha Kálmán színészek

Helyszín: a Partiumi Keresztyén Egyetem díszterme

Május 15., csütörtök

10.00 Nagyvárad és Bihar a korai középkorban – történelmi konferencia

Helyszín: a nagyváradi Polgármesteri hivatal díszterme/Posticum

12.00 Találkozó Varró Dániel íróval, költővel

Helyszín: a Szacsvay Imre Általános Iskola udvara

15.00 Szent László, a lovagkirály – díjkiosztóval egybekötött kiállítás

Helyszín: a Gyermekpalota díszterme

16.30 – Református lelkészkórusok országos találkozója – hangverseny

Helyszín: Nagyvárad-Olaszi református templom

17.00 Hagyományőrző gyermekfoglalkozás

Helyszín: a Kanonok sor 25 szám

17.30 Közönségtalálkozó, könyvbemutató – vendég Varró Dániel

Helyszín: a Szacsvay Imre Általános Iskola

17.30 Szent László kútja – a Nagyváradi Művészeti Líceum és a Biharpüspöki tanintézmények diákjainak zenés, prózai bemutatója, Szent László városalapító királyunk emlékére

Helyszín: a Biharpüspöki Bocskai István közösségi ház

18.00 Ünnepi istentisztelet, fellép a „Voce Vita” kvartett, majd ezt követi Halmágyi Csaba: „Életképek” című ceruzarajz kiállításának megnyitója, szeretetvendégség

Helyszín: a Nagyváradi Unitárius Egyházközség temploma és a Simó Benjámin galéria

19.30 Kocsis István – Árva Bethlen Kata című történelmi játéka, Kökényesi Ági és Szarvas Attila előadásában, rendezte: Pozsgai Zsolt

Helyszín: a Partiumi Keresztyén Egyetem díszterme

Május 16., péntek

10.00 Nyitott kapuk – iskolanap

Helyszín: a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

16.30 Hol sírjaink domborulnak – Kárpát-medencei magyar középiskolások történelmi vetélkedője

Előadást tartanak: Dr. Fónagy Zoltán (Budapest) és Dr. habil. Fleisz János történészek

Helyszín: a nagyáradi vár multifunkcionális terme

17.00 Könyvbemutató – Puskás Bálint Zoltán: „… nem ilyen lovat akartam”

Helyszín: a Római Katolikus Püspöki Palota díszterme

18.00 Könyvbemutató – Péter I. Zoltán: A nagyvárai vár építésztörténete

Helyszín: a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi központ múzeumterme

18:00 Bihari FC-Ferencvárosi Zöld Sasok öreg fiúk gálamérkőzés – jelen lesznek többek között Détari Lajos, Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Schultz Levente

Helyszín: a Bihorul sportiskola pályája (Matei Basarab utca 4.szám)

19.00 Varnus Xaver – orgonakoncertje

Helyszín – Nagyvárad-Olaszi Református templom

19.30 Bihari Barnabás grafikái a Püspöki Palota felújításáról: 1967-1970

Helyszín: a Posticum díszterme

20.00 Kicserélődtek drága vérereid ó, város … – Zudor János költő előadóestje, közreműködik Lászlóffy Zsolt zeneszerző

Helyszín: a Posticum díszterme

Május 17., szombat

9.30 Hol sírjaink domborulnak – Kárpát-medencei magyar középiskolások történelmi vetélkedője

Helyszín: az Ady Endre Líceum díszterme

11.00 Népfőiskolák, tudástárak, közösségépítők – nemzetközi konferencia az Erdélyi Népfőiskolai Collegium fennállásának 15. évfordulója alkalmából

Helyszín: a Nagyvárad – Őssi Református Egyházközség gyülekezeti terme

17.00 Nagyvárad mint törvényhatósági jogú város – előadás

Helyszín: az Ady Endre Líceum díszterme

17.00 Nagyváradi gyökerek – festmény és fotó kiállítás

Helyszín: a Posticum – Szent Erzsébet kápolna

19.00 Bikini koncert

Helyszín: Bémer/Ferdinand tér (Szigligeti Színház előtt)

21.00 Kormorán koncert

Helyszín: Bémer/Ferdinand tér (Szigligeti Színház előtt)

Május 18., vasárnap

11 .00 Ünnepi szentmise és körmenet – főcelebráns Exc. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök

Helyszín: a Római Katolikus Bazilika

16.00 Könyvbemutató – „… és feltört a hit” 50 éve Nagyvárad lakói megvédték a Szent László – templomot az ateista hatalom rombolásától – Péter I. Zoltán és Szilágyi Aladár összeállítása

Helyszín: a Nagyárad – újvárosi Római Katolikus Szent László temploma

17.00 Szabadtéri fúvóskoncert

Helyszín: a Holnaposok szoborcsoportja

19.00 Varadinum Díjkiosztó Ünnepség

Helyszín: a Szigligeti Színház

Szophoklész: Antigoné – a debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása

Helyszín: a Szigligeti Színház

Fővédnök:

Kelemen Hunor miniszter

Halász János kulturális államtitkár

Támogatók:

Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium

Nemzeti Együttműködési Alap

Az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány

Bihar Megyei Tanács Közösségi és Szociális Igazgatósága

Nagyváradi Önkormányzat

Kiemelt médiapartner:

Bihari Napló

Forrás : sites.google.com

Nagyvárad-Olaszi hangulatos, elvitathatatlan építészeti értékeket felvonultató kis térsége, a Bémer tér, amely irodalom- és kultúrtörténeti szempontból is jelentős, idén májusban volt 115 éves. 1888 tavaszán bontották le a közepén terpeszkedő ódon Gireth-házat, kialakítva ezzel a teret, amely a 20. század hajnalára a felfokozott építkezési kedvnek köszönhetően elnyerte azt az eklektikus képét, amely szerencsére még ma is jellemző rá. A bő száz év alatt többször is változott a tér neve: kialakításakor Bémer László püspökről nevezték el, 1923-ban Regina Maria lett, 1940-ben visszakapta eredeti nevét; 1945–1966 között az utcasarki névtáblákról Sztálin nevét lehetett leolvasni, majd 1995-ig Köztársaság (Republicii) tér volt. A Helyi Tanács 1995-ben a Regele Ferdinand névre „keresztelte”, noha Ferdinánd román király nevét a két világháború között a Fő utca viselte, nem ez a tér. De ezen már nincs mit csodálkozni, hiszen a rendszerváltás utáni egyik önkormányzatnak sem volt erőssége a helytörténeti ismeret és a következetesség az utcák és terek nevének megváltoztatásakor.
Tovább a  varadlap.ro