Egyenként rákattintva a képekre megismerhető az Állomás története dióhéjban. Az információk forrásai Péter I.Zoltán helytörténeti munkái - olvasható a Többarcú Nagyvárad Facebook oldalon.
A nagyváradi pályaudvar alapkövét 1857. május 27-én tették le, I. Ferenc József császár és felesége, Erzsébet királyné jelenlétében. Az első vonat Nagyváradra Püspökladány irányából futott be 1858. áprilisában.
A vasútállomás helyének kiválasztása nem volt a legszerencsésebb: a közeli dombok miatt lehetetlen volt később bővíteni, másrészt korlátozta a város terjeszkedését észak felé. Az előbbi hiányosságot később a velencei teherpályaudvar kiépítésével próbálták ellensúlyozni, a századforduló után pedig a város is „átszivárgott” a síneken túlra.
A korabeli indóház K. Nagy Sándor leírása szerint igen csinos épület volt, amelyet a fedett peronnal együtt zöld folyondár futott be.
A századfordulóra a rohamosan fejlődő vasúti közlekedés igencsak kinőtte a közel fél évszázados épületet.
900 tavaszán hozzáfogtak az állomás bővítéséhez. Az épület két végéhez egy-egy újabb szakaszt toldottak, majd 1901-ben átalakították a régi szárnyat.
1902 októberére fejezték be az átalakítást id. Rimanóczy Kálmán és Rendes Vilmos építészek irányításával.
1903 nyarára elkészült a pályaudvar mellett a gyalogosoknak szánt felüljáró híd, amelyet a váradiak csak repülőhídként emlegetnek (a háttérben észrevehető).
A Nagyváradi Napló egyik névtelen újságírója nemigen lehetett megelégedve az új pályaudvarral, hiszen azt írja 1903-ban: „Szép az új indóház, de Nagyvárad állomás joggal várt volna impozánsabbat, megfelelőt igényeihez.”
Az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt ez az állomás mégiscsak állta az egyre növekvő forgalmat és túlélt két világháborút.
A vasútállomás tömegében ugyanaz maradt, mindössze a városra néző főhomlokzata egyszerűsödött, eltűntek róla a díszítőelemek.
Az állomás épületét a 21. század első évtizedének végén külsőleg és belsőleg teljesen felújították, de ez a magasságjegy megmaradt a régmúlt idők emlékeként.
Forrás : facebook.com