A Nagyváradi Atlétikai Club rövid története
Papp László jegyzeteiből kivonatolta Kató Lenke
A NAC 1910-ben alakult, majd kérte felvételét a labdarúgó szövetségbe. A klub komoly riválisokra talált a többi nagyváradi egyesületben, ez a konkurálás azonban nagyban elősegítette Nagyvárad labdarúgásának fejlődését.
1930-ban három kiváló futballista érkezett a NAC-ba: Kocsis Elemér Szalontáról, Glancman Ede Marosvásárhelyről, és a tizennyolc éves Bodola Gyula Brassóból. A NAC vezetője ekkor Krüger Károly volt.
Erről az időszakról Klein Sándor főtitkár a következő leírást adja: „A NAC 24 éves múltjának legragyogóbb, legtündöklőbb fejezete ez, amely fejezet akkor kezdődött, amikor a NAC lement Bukarestbe megverni az akkori országos bajnokot, a nagy formában levő és nagy játékerőt képviselő Juventust. Az ONEF pályán volt a mérkőzés, és a csapat oly meggyőző, mindent elsöprő, kulturált játékkal kényszerítette térdre ellenfelét, hogy a francia-román rögbijátékra összegyűlt mintegy 10000 főnyi közönség leírhatatlan lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Románia a váradi zöld-fehérek által mutatott játék révén bekerült a közép-európai futballozni tudó országok közé. A NAC levitte a közép-európai stílust Bukarestbe. Megmutatta, hogy kell futballozni, s ezzel új korszakot nyitott Románia futballcsapatának fejlődésében.”
Tehát Bukarestet lázba hozta az a futballcsapat, amelyet Popper Ernő, Grünstein Gyula, Glükk Miklós, Eilender Edem, Hollós Pali, Staug Gyula, Löveinstein Rezső, Dr. Freiberger Sándor, és nem utolsó sorban Krüger kovácsolt össze innen-onnan, mondhatni a semmiből, a Palace kávéház márványasztalánál. A NAC nemcsak hogy derekasan megállta a helyét, hanem máról holnapra az ország egyik legjobb együttesévé vált.
1931. október 4-e fordulópont volt a klub történetében. A közép-európai kupáért folyó küzdelemben a román válogatott kikapott Budapesten a magyar amatőr válogatottól 4 : 0-ra. Bűnbakot kerestek, és megtalálták. Nem kell többet kisebbségi játékos! – zúgott végig az egész országon a bukaresti soviniszta román lapok jelszava. Ez a jelszó minden mérkőzés előtt, újból és újból visszatérő refrén lett. Valóban sok kisebbségi játékos volt a válogatottban: Cinczer, Vogel, Steinbach, Eisenbeiser, Kovács, Grancman, Bodola, Kocsis, és csak három román, de valószínűleg azért, mert a bukaresti válogatott-bizottság ezt az összeállítást találta jónak.
1935-ben újabb játékosokkal színesedett a NAC csapata: Sárvári és Feuerstein a váradi Törekvésből, míg Chiroi Bukarestből igazolt át.
1936-37-ben a NAC vezetője, Philippe Justin az addig állandóan felfelé ívelő és megerősödött NAC rossz anyagi helyzete miatt előbb Bodolától, majd fokozatosan a többi klasszis labdarugótól is megvált. Bodolát követően elment Dávid, Juhász, Kocsis, Kovács és Sárvári is.
Az erősen meggyengült NAC kiesett az első osztályból.
1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Ennek következményeként az 1930-as évek végén Váradról elszármazott játékosok mindegyike visszatért, így Bodola, Juhász, Kovács I. és Kovács II.
1944-ben a NAC 49 ponttal, 78:36-os gólaránnyal, 13 pont különbséggel a 36 pontos Ferencváros előtt megnyerte a Magyar Nemzeti Bajnokságot. Hatalmas fegyvertény volt ez, sem előtte, sem utána ilyen arányban vidéki csapat Magyarországon nem nyert bajnokságot.
Sajnos azonban 34 évnyi ragyogó pályafutás után a NAC feloszlott.
A háború Nagyvárad sporttársadalmát is fájdalmasan befolyásolta, és nagyon sok ember pályafutásának vetett véget, mérhetetlen elkeseredést és gyászt hagyva maga mögött. De mint minden emberi csapást, ezt is ki kellett heverni és reménykedve újraindulni. Persze akkor még senki nem sejtette, hogy a szenvedésnek és megpróbáltatásoknak nincs vége, és a váradiaknak az elkövetkezendő esztendőkben mi mindent kell még eltűrniük. Ma már tiszta fejjel és nyugodtan emlékezhetünk ezekre az eseményekre, remélve azt, hogy az elkövetkezendő évtizedekben nem lesz hasonlóban részünk.
A háború utáni ICO és annak története napjainkig
A háború elmúltával egy új korszak vette kezdetét Nagyvárad sportéletében.
Ez az új korszak az élet minden területére rányomta a bélyegét. Véget ért egy évszázadokon keresztül megszokott és elfogadott társadalmi rend, megváltoztak a tulajdonviszonyok, új értékrendek jöttek létre, amelyek gyökerestől megváltoztatták az élet értelmét, annak tartalmát és minőségét, az egyének szabadságát, fontosságát és társadalomban betöltött szerepét.
Nagyváradon a háború után az emberek számba vették veszteségeiket, melyek nagyon sok családban pótolhatatlanok voltak, majd újraindult az élet. Természetesen a fiatalság volt az, amelyik nagyon hamar mozgásba lendült. A gyerekek kopott ruhájukban, egyetlen cipőjükben rúgták a labdát, nem törődve azzal, hogy másnap nem lesz mit felvenni.
Egy olyan, minden tekintetben nagy csapatnak, mint a NAC, követői is voltak, ennél fogva a NAC utánpótlásgárdája nagyon sok fiatal, tehetséges, később válogatott játékossal volt tele, úgy mint Bodó, Serfőző, Bakuc, Barta Károly, Tóth Sándor és mások.
Nagyvárad labdarúgó közönsége, amely el volt kényeztetve a NAC tündöklő játékától, ezt a fiatal csapatot is pártolta, belátván, hogy a veszteségek – játékos egyéniségek szempontjából – elkerülhetetlenek voltak. De azért az a csapat, ahol Spielmann játszott a csatársorban és Juhász a védelemben, mellettük tehetséges fiatal játékosokkal, időnként ragyogó teljesítményt nyújtott. Lehetett arra számítani, hogy idővel ezek a fiatal sportolók beérnek, és a csapat teljesítménye újra megközelíti a NAC színvonalát.
1948-49-es bajnokságban beteljesült az a vágy, hogy Várad sporttörténetében másodízben országos bajnokságot nyerjen a futballcsapat.
Ebben a bajnokságban már egy harmonikusan kialakult gárda játszott, ahol a korosztályok és a posztok egymást kiegészítve tökéletes csapatjátékot eredményeztek. A csapat a bajnokságot öt pont előnnyel nyerte meg úgy, hogy a váradi ICO gárdája már a döntő előtt három mérkőzéssel román bajnok lett.
A csatársorban kiemelkedő játékosok játszottak: Kovács II., Spielmann és Váczi, akik országos szinten is a legjobb csatárjátékosok voltak. Ennek ellenére a csapat legkiemelkedőbb része a fedezet-sor volt, amelyet a később legendássá vált Bodó–Zilahi–Serfőző hármas alkotott. A kapus Vécsei és Dávid Mircea volt, akik egymással versengve csodálatosabbnál csodálatosabb teljesítményt produkáltak.
A sikerek ellenére, helytelen vezetési módszerek alkalmazása következtében a váradi csapat mégis lassan elindult a hanyatlás útján.
Az 1950-es bajnokság még egy utolsó fellángolása volt az ICO-nak, ekkor tért vissza Serfőző a CCA-tól, Kiss Gyuszi a kolozsvári hadseregtől, mindketten jelentős javulást hozva a csapat játékába.
1953-ban Váczi és Serfőző, két meghatározó képességű futballista megsokallta a váradi pénztelenséget, a be nem tartott ígéreteket, és a helyi futballszurkolók nagy szomorúságára Aradra távozott.
Az 1954-es bajnokság utolsó mérkőzésére egy hatalmas botrány nyomta rá bélyegét. A bukaresti CFR ellen játszott a csapat, a meccs tétje a Bukarest vagy a Hunyad „A” divízióban való bennmaradása volt. Mindkét csapat az akkori idők pénzügyi viszonyaihoz képest jelentős összeget ajánlott fel az ICO játékosainak, hogy számukra kedvező eredmény szülessen. Természetesen az ICO becsületesen védte az esélyeit, 3 : 2-re megverte a bukaresti CFR-t, és így az kiesett, a Hunyad pedig bennmaradt. A vesztegetés híre a rendőrség tudomására jutott, a pénzt lefoglalták és jelentették az esetet a bukaresti szövetségnek.
A szövetség mérlegelte a dolgokat, és szubjektív bírálattal volt akit hat hónapra, volt akit örökre eltiltottak a játéktól. Ez az állásfoglalás is jó példázza az akkor uralkodó párt-direktívák által megszabott döntéshozatalt: egy csapat játékosait különböző időkre eltiltották, pusztán azért, mert megnyertek egy-egy mérkőzést.
Az 1955-ös bajnokságot az ICO a „B” ligában folytatta. Ez az év nagyon jól sikerült: Váczi Gyuri visszajött Aradról, mivel jobban szerette Váradot.
Az 1956-os bajnokságban a csapat megnyerte a román kupát, ami hatalmas sporteredmény volt.
Ellentétben a várakozásokkal, az 1989-es rendszerváltás után a futballsport újabb kisajátítása történt. A sportág irányítása és vezetése gátlástalan teret engedett magánérdekek és kétes üzleti koncepciók véghezvitelére.
Nagyvárad futballsportjának minőségi fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükséges egy olyan típusú magán sportegyesület, mint a régi NAC-é volt, amely elhivatott és pozitív értelemben vett lokálpatriotizmussal segíti a csapatot, és igyekszik jó eredményeket elérni a helyi közösség dicsőségére és szórakoztatására.
Forrás : http://nagyidokfocija.com/nac
Wikipédián
2010. november 9-én Nagyváradon szobrot avattak a klub alapításának századik évfordulóján. A szobor a Brăteanu-parkban (korábban Bunyitay-liget) áll, ahol 1910. július 31-én első hivatalos mérkőzését játszotta a Nagyváradi AC a Kolozsvári VSC ellen. A két labdarúgót ábrázoló bronzszobor a marosvásárhelyi Deák Árpád alkotása.
Az egyesület nevei #
A klub fennállása során több alkalommal is nevet változtatott. Ezek a következők voltak:
- 1910 – 1945 : Nagyváradi Atlétikai Club (NAC), románul: Clubul Atletic Oradea (CAO)
- 1945 – 1948 : Clubul Sportiv Libertatea Oradea, magyarul: Nagyváradi Szabadság SC
- 1948 – 1951 : Întreprinderea Comunala Oradea (ICO)
- 1951 – 1958 : Progresul Oradea, magyarul: Nagyváradi Haladás
- 1958 – 1961 : Clubul Sportiv Oradea
- 1961 – 1963 : Crișana Oradea
Román élvonalbeli bajnoki szereplések
Az 1920-as években Romániában kerületi bajnokságok voltak, és ezek győztesei kiesés rendszerben döntötték el a bajnokság sorsát. 1923–24-ben és a rákövetkező idényben a Nagyvárad kerületi bajnok lett. Először a döntőig is eljutott, de vereséget szenvedett, a következő idényben a negyeddöntőben búcsúzott. 1932–33-tól, két szezon keresztül két csoportos volt a bajnokság és a két győztes játszotta a döntőt a bajnoki címért. Ebben az időszakban a Nagyvárad csoportjában a 2., majd a 3. lett. 1934–35-től, három idényen át a bajnokság országos volt. A Nagyvárad rögtön az első idényben ezüstérmes lett, utána 4., majd 6. Az 1937–38-as idénytől ismét kétcsoportos volt a bajnokság. A váradi csapat csoportjában a 7. helyen végzett és kiesett az első osztályból. Ezt követően két idényt a másodosztályban szerepelt, majd 1940-ben Nagyvárad ismét Magyarország része lett és a magyar élvonalban szerepelt a csapat. 1945-ben, a második világháború után a nagyváradi csapat a román bajnokságban szerepelt. 1948–49-ban bajnok lett, 1951-ben bronzérmes. Először 1954-ben esett ki az élvonalból, majd még kétszer és 1963-ban megszüntették a klubot.
- Román labdarúgó-bajnokság
- bajnok (1): 1948–49
- ezüstérmes (2): 1923–24, 1934–35
- bronzérmes (1): 1951
*A bajnokságot két csoportban rendezték meg.
Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés 1923–24 2. hely 1924–25 5-8. hely 1932–33* 3-4. hely 1933–34* 5-6. hely 1934–35 2. hely 1935–36 4. hely 1936–37 6. hely 1937–38* 13-14. hely
Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés 1946–47 8. hely 1947–48 6. hely 1948–49 BAJNOK 1950 7. hely 1951 3. hely 1952 6. hely 1953 11. hely 1954 14. hely 1956 8. hely 1957–58 12. hely 1962–63 13. hely Magyar élvonalbeli bajnoki szereplések
1940-ben, a II. bécsi döntést követően Észak-Erdély ismét Magyarország része lett. A Nagyváradi AC 1941-ben Erdély bajnoka lett és így a következő idénytől az élvonalban szerepelhetett. Először ötödök, majd ezüstérmes lett. Az 1943–44-es idényben, vidéki csapatként először megnyerte a magyar bajnokságot. A következő idény félbeszakadt a második világháború harcai miatt, majd Nagyvárad ismét Romániához került.
- Magyar labdarúgó-bajnokság
- bajnok (1): 1943–44
- ezüstérmes (1): 1942–43
Idény helyezés Idény helyezés Idény helyezés 1941–42 5. hely 1942–43 2. hely 1943–44 BAJNOK Szereplések a román labdarúgókupában
A klub összesen kétszer szerepelt a román labdarúgókupa döntőjében. 1955-ben elvesztette, majd a következő évben megnyerte a kupát.
- Román labdarúgókupa (Cupa României)
- kupagyőztes (1): 1956
- ezüstérmes (1): 1955
Ismertebb játékosok
A Nagyváradi AC gólkirályai az élvonalban #
Román élvonal
- 1948–49: Váczi György 24 gól
- 1951: Váczi György 23 gól
A klub edzői
Remmer Lajos 1932–?
Rónay Ferenc 1936–37
A dicső múltra emlékeznek Nagyváradon (Fotó: erdon.ro)
KATTINTSON A KÉPRE ÉS TEKINTSE MEG KÉPGALÉRIÁNKAT!
Forrás : http://www.nemzetisport.hu/
Csapatkép a fénykorból – nehéz évek jöttek (Fotók: NS-archív)
